Egyre több helyen találkozunk olyan cikkekkel, amelyek az újvilágrend eljövetelét taglalják, ezek arról szólnak, hogy a korábbi egypólusú világ vezető hatalma helyett, egy többpólusú világrend köszönt be. Más helyeken az olvasható, hogy energetikailag a csillagállás szerint ez az átalakulás 2025 novemberében történik. De a folyamat már most elkezdődött és novemberben erősödik.

Mihez vezet ez akár cégek, akár magánszemélyek esetén? A régi, megszokott rutin már nem fog működni és változásra, valamint változtatásra lesz szükségünk. Mi a különbség a kettő között. A változás leginkább külső tényezőkből ered, ami hatással van ránk. Ehhez igazodunk és erre reagálunk. A változtatást mi indítjuk el, alapvetően a belső motivációból származik. Fontos, hogy ebben a nagy változásban mindenki megtalálja a "hivatásos" helyét vagyis azt, amire elhivatott ebben a világban. A régi világ megengedte, hogy lehetünk túlélési folyamatban és arra nevelt, hogy az anyagiakra fókuszáljunk. Ez volt a prioritás mindenekfölött. Legyen menő kocsink, szép lakásunk, drága ruháink, kétévente cseréljük az eszközeinket, többször tegyünk nagy utazásokat egy év alatt. Mindez célként jelent meg a tudatban. Az anyagi célok elérésében kerestük az élményt. Ez egy buborékos, tévhites élmény lett, ahol nem találtuk meg az igazi magunkat. Egy kliensem annyi új helyet látogatott meg egy-egy évben, hogy amikor visszanézte fénykép felvételeit, nem emlékezett rá, hogy hol készültek, nem tudta beazonosítani. Ez az anyagi biztonságteremtés az élet részévé vált és elsőbbségi helyet foglalt el. Ez nem baj, csak mindeközben elveszítettük önmagunkkal a kapcsolatot. Önmagunknak az a része, amely tényleges elhivatottságunkat szolgálta a háttérbe szorult. Helyébe a kiégés vagy annak veszélye kapott teret. Az új világ másra fókuszál. Az anyagiak, a megfelelni akarás, a vezeklés, a szenvedés helyett, a szabadság, az öröm és boldogság megélése, az önmegvalósítás és önazonosulás kapnak prioritást és erre ösztönzést. Az anyagiak megszerzése mint cél megszűnik, helyette azok természetes megteremtődése mint járulék jelenik meg.

A vállalatok eddig hangoztatott küldetése, tényleges tartalommal töltődik fel. A sikert a küldetés megvalósításával mérik a profit helyett. A profit mellett nagyobb hangsúlyt kap a hozzáadott érték megjelenése és megvalósítása. A sorrend is felcserélődik, a profit a második helyre szorul. Ez a vezetők vezetési módszereire is erős hatással lesz. Új gondolkodásmódot és hozzáállást kíván. Nagyobb szerep jut a szeretet nyelvének. Azok a vezetők lesznek sikeresek, akik tisztában vannak a cég küldetésével, önmaguk elhivatottságával, és olyan munkatársakkal veszik körül magukat, akik szintén hivatásból dolgoznak, önmagukat képviselik. Ez bizonyára idealizált, utópisztikus jövőképnek tűnik. De az új rendszer erről szól, ezt támogatja, energetikailag is ezt erősíti. A menedzserek kompetenciája is átformálódik. A vezetői szerep nagyobb és újabb hangsúlyt kap. Rajtuk múlik, hogy az emberek képességeiket, tehetségüket milyen mértékben használhatják a cég küldetésének, elhivatottságának megvalósítása során. A menedzserek fontos feladata, hogy felismerjék, az érzelmeknek sokkal nagyobb szerepük van az értékteremtésben, mint a logikai és racionális gondolkodásnak.

A jószívvel végzett tevékenység teremtő energiát szabadít fel és erőt ad a munkatársaknak, a vezetőknek és az egész cégnek. A munkatársak és vezetőik egymáshoz való viszonya is átalakul, változáson megy keresztül. A főnökökből vezetők lesznek, ember emberrel lesz kapcsolatban. A menedzseren fog múlni, hogy a változást nyitott szívvel fogadja, és sikeresen teremt a cégnek, és az ott dolgozó embereknek, vagy ellenáll és elzárkózik és bezárja a szívét, ezzel lemond az eljövendő támogató és teremtő erőről.